Jó ég, fényes hajnal lett megint,
Míg megleltem az ágyam én
Dél sem múlt el még felkelni csacskaság
És szörnyen bánt az éles fény
Nagy ég micsoda egy kupleráj
Már nem találok semmit sem
A házimunka sose szűnik jobb lesz hát
Ha meg nyugszom és el sem kezdem
Egy művész férj az mást kíván, azt inspirálnom kell
S ha aztán újra este lesz,
Majd ismét vár én rám egy hely
Van egy hely hol forog a tánc
Ugyan mért volna jó, hogy ha nélkülem járnák
Csak ropni, és égni, és álomban élni
Kicsi pezsgő az kell, s hajamban papírrózsa lesz, egy szál
Mert azt sose bántam, ha én nekem nagy dicsőség nem terem
Nem csábított rivalda fény
Hisz egy éltanuló ugye gyakorolhat szüntelen,
S e rémes kínt nem vágytam én
Mama folyton szidott, hogy szegényházban végzem majd
De azt mondtam én úgyis rendben van
Papa pedig ágált, sírt és emlegetett rút jövőt
S én szóltam az szörnyen messze van
A nővérem ő meg csak bíztatott,
Hogy majd sokra viszem, nézzem őt!
S hogy én is kaphatnék komoly tapsokat,
De én sajnáltam rá az időt
Mert volt egy hely, hol forgott a tánc
És azt gyűlöltem én, hogyha nélkülem járták
Csak ropni, és égni, és álomban élni
Kicsi pezsgő az kell, s hajamban papírrózsa szál
S ha egy nap a férjem Isten óvja őt,
Munkalázba csonkig ég,
És itt hagy ő engem végül majd,
Én sajátos módon gyászolom őt
Mert lesz egy hely, hol forog a tánc
Ugyan mért volna jó, hogyha nélkülem járnák
Csak ropni, és égni, és álomban élni
Kicsi pezsgő az kell, s hajamban papírrózsa lesz, egy szál
Ugyan mért volna jó, hogyha nélkülem járnák