Fáj ha magad vagy,
és nincs kihez szólj...
Nagy-nagy tüzet raksz,
és mégis fázol...

De lásd; a szívek melegében,
könnyű dacolni a téllel!
Ott, hol szeretnek,
ott sosincs hidegség!

Télből tavasz lesz,
egy pillantástól...
Jön egy boldog perc,
és elvarázsol...

És így; a szívek melegében,
könnyű megférni a téllel!
Künn a szél süvít,
de hozzád el nem ér!

Bármily nehéz súly a szegénység,
ketten elbírhatják...
Van kit félts, de ha nincsen egy társ,
mit ér a gazdagság...?
Legyen minden ujjadon gyémánt,
fizesd szolgák hadát;
semmi nincs, ami pótolhatná
egy lélek jóságát...!

Kell egy kicsiny pont,
a nagyvilágból...
Melyhez hű maradsz,
járhatsz bárhol...

Hisz ott; a szívek melegében,
tőled, s tőle szépül minden!
Rossz, vagy jó a sors,
te mindig visszatérsz!

Bármily nehéz súly a szegénység,
ketten elbírhatják...
Van kit félts, de ha nincsen egy társ,
mit ér a gazdagság...?
Legyen minden ujjadon gyémánt,
fizesd szolgák hadát;
semmi nincs, ami pótolhatná
egy lélek jóságát...!