Most nyáron láttam én a tengert először,
és hogyha kérdenéd: milyen volt ott? - nem tudom...!
Hogy tudnám leírni a százezernyi színt,
hullámok csillogását, messzehangzó zúgását...!

És azt a táncot kinn a parton, esténként,
fölöttünk szikrát szórt a csillagfény...!
Mondták a bassgitáros folyton engem néz,
én azt is sejtettem, hogy mért...!

Oly jó a fényben élni,
mindig csak jót remélni,
hinni, hogy minden énrám vár...!

Oly jó a fényben élni,
egy furcsa lázban égni,
hinni, hogy ő is rámtalál...!

Most nyáron élhettem át mindezt először,
és hogyha kérdenéd: mit éreztem? - nem tudom...!
Hogy tudnám leírni a titkolt-reszketést,
mit jelent választ várni, ki nem mondott szavakból...!

Milyen volt álmodozni szédült bolondként,
nézni a tengert, míg a nap felkélt...!
Önmagam látni, ahogy sosem láttam még,
mintha csak újból születnék...!

Oly jó a fényben élni,
mindig csak jót remélni,
hinni, hogy minden énrám vár...!

Oly jó a fényben élni,
egy furcsa lázban égni,
hinni, hogy ő is rámtalál...!